Kávéirodalom

A kávé, a kávézás már régóta szerves része a kultúrának az irodalomnak. Olyan helyek, mint a Pilvax kávéház, a Művész Kávézó, vagy a New York találkózóhely és alkotóhely volt. Sok irodalmi mű nem jött volna létre a kávé nélkül.

A New York kávéház 1894-ben nyitott, és egykor legnagyobb íróink törzshelye volt.  Heltay Jenő feljegyzése szerint egy ifjú újságírótanonc  bizonyos Molnár Ferenc, barátai kíséretében bedobta a Dunába a bejárat kulcsát, hogy soha ne lehessen bezárni. Itt bizony a kávé mellé papírt is hozott a pincér, és az elkészült alkotások már mehetek is a kiadókhoz, mert azok is jelen voltak.

Kosztolányi Dezső: Szellemidézés a New York-kávéházban

A kávé gőze illan át forogva
a téli reggel füstjén szerteszét,
s ott, hol zabáltunk hajdan éhgyomorra
dicsőséget, dohányt és feketét,

nők, villanyok között, tombolva nyersen,
a lehetetlent érzem én magát,
szeszélyt, kalandot, sok-sok régi versem
és ifjúságom vad aether-szagát.

Lásd, most jöhetnél, Osvát. A halál tán
el is bocsát, jelenj meg e találkán,
ragyogj föl a barok oszlop megett,

hadd lássam egyszer még, örökre sértett
gyászomba, rég eltűnt, fényes kisértet,
vezérkedő, roppant szemüveged.

Ady Endre: Kávéházban

Kávéházban
Kávéházi sarok-asztal,
Körülüljük szépen.
Így szoktuk azt minden este,
Így szoktuk azt négyen.
Diskurálunk, elpletykázunk
Egyről-másról, sorba –
Másképen a téli este
Rém-unalmas volna.

Egyik színész, másik költő…
Összeillik szépen.
Valamennyi bohém fiú,
Van miről beszéljen.
A hír és név, a dicsőség
Valamennyi célja…
Mégis, mégis úgy elborong
A négy fiú néha…

És ilyenkor biztatgatjuk,
Vigasztaljuk egymást.
Másra visszük a beszédet:
– Lesz-e holnap telt ház?
– A szép Lili kap-e csokrot?
– Írt a hadnagyának?
…addig, addig beszélgetünk,
Míg elfut a bánat.